Kétheti: Néppártatlanosodási kísérlet és zenélő rózsakvarcok

Kétheti című rovatunkban összefoglaljuk nektek azt, amit az elmúlt két hét történéseiről tudni érdemes. Vagy legalábbis azt, amiről mi hallottunk. Ez sokszor erősen hiányos lehet. Olvassatok inkább rendes újságokat, vagy, ha többet tudtok mint mi, írjatok drótpostát nekünk a borleszk[KUKAC]protonmail.com címre.

Uniós pártcsaládból kilépés, vakcinaharc, angol királyi csetepaté. Kétheti összefoglalónkban összefoglaljuk az elmúlt két hét említésre méltó eseményeit a kedves Olvasó számára.

Itthon

Szingliélet

Orbán Viktor véget vetett a Fidesz és az Európai Néppárt egyre toxikusabb párkapcsolatának, miután a frakció kétharmados többséggel megszavazta az új eljárási rendjét. A megváltozott szabályozás lehetővé teszi, hogy egyszerű többséggel fel lehessen függeszteni egy egész pártdelegációt, amennyiben annak valamelyik tagja már fel van függesztve, kétharmados többséggel pedig egy egész csoport kicsapható a pártcsaládból.

Az utóbbi években rendszeres a csatározás a fideszes honatyák és a néppárti többség között, a Fidesz 2019 márciusa óta fel van függesztve a pártcsaládban, legutóbb pedig a jogállamisági mechanizmus ellen tiltakozó költségvetési vétó húzta ki a biztosítékot Manfred Weberéknél. Bár nyíltan senki nem mondta ki, de egyértelműnek tűnik, hogy az új eljárási renddel az EPP célja az volt, hogy végre kipakolhassa a nyugaton egyre vállalhatatlanabb illiberális ellenállást. Orbán Viktort ezért inkább megelőzte a nyilvános kudarcot, és kivezette pártját az Európai Néppártból.

Az ellenzéki képviselők válaszul ezerrel pörgették a győzelmi posztokat a közösségi médiában,  de valószínűtlennek tartjuk hogy a 2022-es országgyűlési választásokra nézve nagy változást jelentene ez a fordulat. A Fidesz képviselői egyelőre függetlenként folytatják a szabadságharcolást Brüsszelben, a KDNP-s Hölvényi György azonban marad egyedüli kettős ügynöknek a Néppártban.

A kórház?

Március 1 éjfélig volt idejük eldönteni az egészségügyi dolgozóknak, hogy aláírják-e az új munkaszerződésüket.  Aki rábólint, az jelentős fizetésemeléshez juthat, azonban nagy valószínűséggel le kell mondania a magánpraxisról. Aki nem írja alá, az búcsút mond a jogviszonyának.

A szerződés értelmében az orvosok nem láthatják el magánzóban azokat a betegeket, akiket az állami egészségügy keretein belül kezelnek, ha ugyanazzal a problémával jelentkezne a páciens mindkét helyen. Ez önmagában még nem vonna maga után nagy vitát, azonban az új szabályozások kérelmezéshez kötik a másodállás vállalását is, ami akadály lehet azon orvosok és ápolók számára, akik az állami- és a magánegészségügyben is dolgoznak. Változás történik továbbá a juttatások terén is, amelyet jelen cikk írója nem lát át teljesen, és különben is fél 12 van, szóval olvassa el akit érdekel.

Az új munkaszerződés már februárban komoly tiltakozást váltott ki, március elsejét követően pedig elindult a felmondási hullám. A tatabányai Szent Borbála kórházban a teljes intenzív osztály felmondott, de távoztak a radiológiáról és pszichiátriáról is, így a megyei kórház kritikus állapotba került. Hasonló a helyzet a budapesti Szent Imre kórházban, ahol szintén az intenzívről távoztak, egész pontosan 17-en. A koronavírus járványnak köszönhetően a kórházak így is hatalmas terhelés alatt működnek, a felmondások azonban tovább fokozzák a nehézségeket.

Az egészségügyben maradókat hol a megemelt bérek, hol a hippokratészi eskü motiválta, a hvg készített egy velük egy kiváló riportot, amelyet melegen ajánlunk kedves Olvasónk figyelmébe.

Milyen Feri?

Ferenc pápa bejelentette, hogy ellátogat a Budapesten megrendezett Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjére. A kongresszus eredeti időpontja tavaly ősszel lett volna, de a koronavírus miatt idén szeptember 5. és 12. között kerül megrendezésre. A katolikus egyház feje 2019-ben járt legutóbb a közelben, amikor a Csíksomlyói búcsút megelőzően 100 ezer magyar előtt misézett. Akkor páran rossz néven vették, hogy a menekültek melletti kiállásai miatt nálunk egyébként is ellentmondásos megítélésű egyházfő nem nézett be kishazánkba, a mostani látogatás azonban bevarrhatja ezeket a két éve tátongó sebeket.

Külföld

Tűcsereprogram

Orosz, Kínai, Brit, csipszes. Míg a virológiai szakemberek az egyes vakcinák hatékonyságát és kockázatait elemzik, a politikusok vakcinavásárlási irányelvei csak részben esnek egybe az egészségügyi szempontokkal, teljes gőzzel pörög a vakcinaháború vakcinadiplomácia.

Az Európai Unió a szolidaritás stratégiáját választotta a vakcinabeszerzések megindításakor: az uniós tagállamok számára közösen próbált beszerezni vakcinákat, fix áron a következő gyártóktól: Moderna, Pfizer-BioNTech AstraZeneca, CureVac és legújabban az egylövetes Johnson&Johnson. Az ötlet lényege egyrészt az, hogy azok az országok, akiknek gazdasági helyzete megengedné, hogy magasabb áron vásároljanak védőoltást, ne halászhassák el az összes vakcinát a kevésbé befolyásos tagállamok elől. A másik fontos funkciója a közös beszerzésnek, hogy az Európai Bizottság határozhat az elfogadott vakcinákról, egészségügyi és politikai szempontok által vezérelve.

Ezért eleinte felháborodást okozott Brüsszelben az, hogy a magyar kormány az EU-s vakcinalekötéseken felül vásárolni kezdett, felrúgva a szolidaritási megállapodást (amely névlegesen a Magyarországhoz hasonló, kisebb diplomáciai és gazdasági kényszerítőerővel felvértezett tagállamokat védi), ráadásul a keleti forrásokból való vakcinabeszerzés amúgy sem kimondottan gurítja előre az Unió pozícióját a globális hatalmi pontversenyben, tehát sokkal inkább áll geopolitikai szándék az orosz és kínai vakcinákkal szembeni bizalom leverésében, mint virológiai megfontolás (ezt illusztrálja, hogy az amerikai fejlesztésű Johnson&Johnson vakcinát gyakorlatilag pár nap alatt, huzavona nélkül engedélyezte az Európai Gyógyszerügynökség).

A lassan érkező lekötött szurik miatt viszont egyre több tagállam fordul keletre, hogy biztosítsa állampolgárainak oltottságát: Dánia, Ausztria, Lengyelország, Szlovákia és Csehország is követte Orbán stratégiáját. Az oltottsági adatok pedig egyelőre (egészségügyi szempontból) alátámasztják a magyar út helyességét: ha a jelen tempóval tudnánk folytatni a népesség beoltását, akkor szeptemberre a felnőtt lakosság 70%-a be lenne oltva, míg Németország a saját ütemét követve több mint egy év múlva jutna el idáig. A német pénzügyminiszter Olaf Scholz is ezeket az adatokat olvashatta, amikor “totális szarviharnak” nevezte az EU-s oltakozási programot. Annak eredményét pedig, hogy milyen nemzetközi erőviszonyváltozást von maga után a keleti vakcinavásár, kíváncsian várjuk.

NOlimpia

Nem csak a vakcinanemvásárlással próbálja fingatni a világ a népirtással vádolt Kínai Népköztársaságot. Jövőre Kínában kerül megrendezésre a téli olimpia, azonban az ország északnyugati területén élő muszlim kisebbség, az ujgurokkal szemben elkövetett emberi jogi sérelmek miatt többször is felmerült az olimpia bojkottjának kérdése.

Az ujgur muszlimok helyzete nem túl rózsás a kommunista szuperállamban; a Xinjiang régióban élő 12 millió fős etnikai kisebbséget a hatalom átnevelőtáborokba internálja, a nőket sterilizálják, kényszerített abortuszt végeznek rajtuk, megakadályozva a népcsoport növekedését. Egyes jelentések szerint közel 3 millió ujgur él bezárva.

Az Egyesült Államok, Kanada és Hollandia népirtásnak ítélte a helyzetet, most pedig a döntéshozóik felvetették az olimpiaszervezés jogának megvonását Kínától. Amerikában több republikánus szenátor is felemelte a hangját a világjátékok későbbre csúsztatását kérve, az ő példájukat követték a kanadai konzervatívok is. Európában a holland D66 párt képviselője, Sjoerd Sjoerdsma sürgeti a sportesemény bojkottját.

Az olimpiabojkott nagy történelemmel rendelkező, igazi diplomáciai atomfegyver. 1980-ban a Szovjetunió rendezett nyári olimpiát, azt akkor az Egyesült Államok és szövetségesei bojkottálták, 4 évvel később, a Los Angelesi olimpián pedig a szovjetközeli államok viszonozták a gesztust.

A kínai szóvivők természetesen tagadják a népirtási vádakat, és egyelőre nem mutatják jelét az olimpia feladásának.

Másik korona

Harry herceg, és felesége, Meghan az amerikai tévézés koronázatlan királynőjénél, Oprah Winfreynél panaszolták el, hogy mi a bajuk a királyi családdal. Szó esik rasszizmusról, hogy milyen szar kastélyban lakni, meg még valamiről. Azt hiszem. Biztosra nem tudom, nem néztem meg. Ha a kedves Olvasó esetleg egy lyukban élt az elmúlt két héten, és bár roppant módon érdekelte volna ez a bulvárfordulat, nem hallott róla, az esetben olvashat a beszélgetésről itt. Ha tényleg érdekes, mesélje el nekünk a borleszk[kukac]protonmail.com-on.

Ajánló

Készültünk néhány dologgal a következő kéthetiig átvészelendő, unalommal és magánnyal kínálkozó időintervallumra: Dani a Hetedik Pecsét című svéd film szemlézése mellett a következő részletet küldi meleg szívvel Tóth Árpád Márciusából:

 Oh, gyúlt világ! Oh drága március!
Rügyek, szerelmek, forradalmak
Évadja, - a villámló ablakokban
Celzius-létráját riadva kússza
Az izgatott, rab higanyszál: a vén
Hüllő világnak újra láza van,
Trilláz a fényben reszkető magas
Tűzfalak közt, mint furcsa és kemény
Rigóhang, egy inas száj szurtos füttye
S rekedt autótülök, biciklicsengés,
Sikoltó sín, trappos paták alatt
Az utcakő, gránit, feleselése,
Harang, rikkancsok, anda zongorák
Skálája a politúros homályból
S az emberi lélegzés halk zenéje
Szédülten szaporázza ritmusát…

Én pedig ajánlom a börleszk olvasóinak figyelmébe az alább mellékelt rózsakvarcok által vezérelt moduláris szintetizátorral világra hozott szívcsakrameditációs hangaláfestést, bízva abban, hogy ezzel egy kis békét és harmóniát csempészhettem a szürke home office napokba.

forrás: telex.hu. 444.hu, hvg.hu, politico.eu, CNN, AP, napi.hu, Al Jazeera

Az újkori Ödipusz vérbosszúja

Filmkritika a 2003-as Oldboy című filmről

Az Oldboy c. film kiválasztásában nagy szerepe volt a film személyes hatásának és a dél-koreai filmipar egyre növekvő befolyásának is. A kritika tartalmaz közvetett és közvetlen utalásokat is a filmben szereplő fordulatokra, így annak elolvasása előtt ajánlott a film megnézése.

A történet 1987-ben kezdődik, az átlagos családapa Oh Dae-soo-val, aki kislánya születésnapján egy görbe este után egy olcsó szállodaszobának berendezett cellában ébred fel, amelyről akkor még nem tudja, hogy az elkövetkező 15 éves rabságának a helyszíne lesz. A fogsága időtartama mellett a fogvatartója nevét és bezárásának okát sem közlik vele, így az ebből jövő bizonytalanság és a magány az egykor éretlen és felelőtlen főhőst gyökeresen változtatja meg az évek múlásával. 15 év múlva egy napon váratlanul szabadon engedik és a kívül-belül megkeményedett, csak a bosszúra vágyakozó Dae-soo elindul, hogy megtalálja az ismeretlen ellenségét. Keresése során beleszeret Midóba, egy fiatal szakácsnőbe, aki viszonozza érzelmeit és segítséget nyújt neki. A nyomozása közben lassan feltárul Dae-soo múltja és megismerjük ellenfelét, Lee Woo-jint, akinek szintén a bosszúállás az egyetlen életcélja. A befejezésben a két szereplő végső összecsapásakor egy megtisztító erejű fordulat után a múltban történtek a felszínre kerülnek, a bosszú által vezérelt Oh Dae-soonak pedig döntenie kell, hogy képes-e együtt élni múltbeli cselekedeteinek tudatával.

A filmet a nemzetközileg is méltán elismert dél-koreai filmrendező, Park Chan-wook rendezte. Az Oldboy egy történetében nem összekapcsolódó bosszútrilógia második része. A nyugati filmes világ először a 2003-ban kijövő Oldboy c. film hatására figyelt fel a rendezőre, ami rögtön a British Independent Film Awards-on a legjobb független külföldi film díjának és a Cannes-i zsűri nagydíjának megnyerését eredményezte. Az utóbbinak a zsűritagjaként Quentin Tarantinó azt a megjegyzést tette, hogy ez minden idők legtarantinósabb filmje. A rendező 2016-os Szobalány c. alkotása pedig egy BAFTA-díjjal és egy Arany Pálma-jelöléssel gazdagította Chan-wookot a legjobb idegennyelvű film kategóriájában. Producerként a Chris Evans főszereplésével Pong Dzsunho által megrendezett Túlélők viadalához (Snowpiercer) járult hozzá, ami tovább erősítette a dél-koreai filmipar hatását a nyugati kultúrára. Pong Dzsunhónak a 2019-es Paraziták c. filmje, amely többek között két Oscar-díjat, Arany Pálma-díjat és Aranyglóbusz-díjat is nyert, ennek a folyamatnak a legutóbbi eredménye, amely után több kritikus is a nyugati filmipar alkonyát vetítette előre, nem először és nem is utoljára.

A nyugati népszerűségéhez a filmnek az is hozzájárult, hogy a történet alapja Szophoklész Oidipusz király c. görög drámája. Az ókori királyhoz hasonlóan Oh Dae-soo-nak egy a múltban nem tudatosan elkövetett szörnyű tettével kell szembenéznie. A drámával ellentétben azonban a főhős sorsát itt emberi kezek irányítják. Felmerül erkölcsi kérdésként, hogy az istenek helyett egymásnak bosszút szolgáltatni akaró két szereplőnek joga van-e mindehhez. Az őt ért nagy szerencsétlenség miatt ugyan a néző egyetért eleinte Dae-soo céljával, a végére a jó és a rossz megkülönböztetése azonban teljesen felborul és két emberi szörnyeteg közül egyik se tudja véghez vinni eredeti szándékát. A végső bűnhődést maguk választják és hajtják végre önmagukon. Társadalmi kérdésfelvetésként jelenik meg a filmben a televízió hatása az emberre. A börtönben Dae-soo egyetlen társa a televíziója volt, amely ugyan rövidtávon pótolta az emberi kapcsolatokat, de hosszútávon csak tovább erősítette magányát. Szabadulása után az emberekhez fűződő egészséges kapcsolódásra már képtelen, a többek között a tévé okozta felerősödött erőszakosság és a nemi eltévelyedése miatt. A másik kettő főszereplőnél is megjelenő magány oka a mind a hármuktól elvett egészséges családi kötelék. A magányra utal a többször elhangzó idézet is: ,,Aki nevet, azzal együtt nevet a világ. Aki sír, az egyedül sír.

Park Chan-wook a nézőt végig fogvatartó feszült kíváncsiságot, undort és döbbenetet a történetvezetés mellett különböző filmművészeti eszközök mesteri használatával éri el. Az egész filmre jellemző a hirtelen váltakozó gyors és lassú ritmus. Ehhez a forgatókönyv mellett a film zenéje is hozzájárul, és ennek komikusan groteszk hatása van néha. Példaként említhető Vivaldi Négy évszakának Tél című része. A nyugati nézőnek már túlságosan is erőszakos jelenetek a naturalizmus távol-keleti megközelítései, ahol minden ütés csontig hatol és egy kihúzott fognak a fájdalma a külső megfigyelőt is eléri. A kamera többnyire a közeli vagy félközeli nézőpontból veszi a történéseket. A szereplők arcát és annak minden rezdülését közelről figyelhetjük így meg. A ritka totál plánoknál pedig a környezet festőien (mint az egyik tömegverekedésnél) vagy utópisztikusan (a toronyháznál) van beállítva.

Mindezekkel a filmművészeti eszközökkel, a lehengerlő színészi játékkal és a zseniális forgatókönyvével a film az első megnézésekor minden azelőtt látott filmnél nagyobb hatással volt rám. A többszöri újranézés után is megmaradó hatás oka elsősorban az alapvetően nyugati gyökerű kérdésnek az újszerű megközelítése, amely nemcsak a tartalomra, de a formára is rányomta a bélyegét. A felmerülő temérdek erkölcsi kérdés és az azokra választ adó vagy azokat nyitva hagyó történet egy katartikus befejezéshez vezet, ahol a főszereplők emberségük legmélyére süllyednek. A pokolraszállásuk után pedig már csak egy fő kérdés marad: „Even though I’m no better than a beast, don’t I have the right to live?” Lee Woo-jintől eltérően, de az önmagát megvakító Ödipuszhoz hasonlóan ad erre választ Oh Dae-soo. A legvégső, Jóasszony által elvégzett, deus ex machina utáni mosolya Dae-soo-nak pedig már a nézőnek adja át e döntés értékelésének feladatát.